Egy anekdota szerint Einstein egyszer gratulált Chaplin-nek, hogy „egy szót sem szólsz, mégis az egész világ megért téged”, Chaplin azt felelte, hogy „téged pedig az egész világ dicsőít, de egy szót sem értünk abból amit mondasz”.

Valahogy ezen morfondírozhatott William Waldegrave is (tudományokért felelős miniszter), amikor meglátta, hogy mennyibe kerül Higgs-bozon, (vagyis Higgs-részecske) kutatási költsége. A brit fizikus, Peter Higgs sejtésén alapuló elméletet senki nem értette, ezért Waldegrave egy üveg pezsgőt ajánlott annak a tudósnak, aki a lehető legérthetőbben elmagyarázza. A pezsgőt David J. Miller, londoni fizikus nyerte meg.

Miller példájában politikusok, miniszterelnökök és koktélparti szerepelt, mi egy hétköznapibb példával próbálkozunk. 🙂
Képzeljük el egy iskola udvarát szünetben amit a tanulók egyenletesen, homogén módon töltenek ki. Egyszer megjelenik itt egy új diák, kezében egy zacskó chips-el. Ahogy az új gyerek az udvaron halad, a közelében lévő diákok késztetést éreznek, hogy köré gyűljenek, de ahogy a chips-es tanuló tovább halad, a gyerekek visszatérnek a helyükre, nem követik.

A sétáló diákot körülvevő csoport sűrűsége nagyobb lesz az udvar többi részéhez képest. Ez azzal jár, hogy az ottani nagyobb tömegben nagyobb erőre van szükség az elinduláshoz és megálláshoz.  Ha megy, akkor nehezebb megállnia, ha megállt, akkor nehezebb elindulnia. Tehát az őt körülvevők miatt nagyobb lesz a tömege (tehetetlensége). Az udvaron lévő diákok jelentik a Higgs-mezőt (hívhatjuk kvantum térnek is), ami egy olyan tér, ami meghatározza a benne haladó részecske tömegét azzal, hogy az átmenetileg torzul ott, ahol mozog benne a részecske. Tehát léteznek olyan részecskék, amik a többi részecskék tömegéért felelősek (és ezt vizsgálják a CERN-ben a francia-svájci határon lévő földalatti kutatóközpontban).

A részecskefizikában használt Standard Modell arra szolgál, hogy az atomoknál kisebb részecskék (szubatomi részecskék: kvark, proton, neutron, elektron, foton) közti kölcsönhatásokat (erős, gyenge, elektromágneses, gravitációs) leírja. Ebből a modellből azonban hiányzott valami, ezért utaltak a fizikusok erre úgy, hogy hiányzó részecske, vagyis “missing particle”.
A Higgs-bozon nélkül a gravitáció és a tömeg megmagyarázhatatlan volt a Standard Modell alapján.

Viszont most, gravitáció és a tömeg magyarázatával egy lépéssel közelebb kerülünk, hogy megértsük, hogyan keletkezett a világ és mi tartja egyben.

Kevesen tudják, de a Higgs-bozon beceneve, a God Particle (Isteni Részecske) Leon Max Lederman-tól ered. Bár ő eredetileg Goddamn Particle (átkozott részecske) néven hivatkozott rá, de amikor ‘93-ban könyvet írt róla, a kiadója felvetette, hogy egy pozitívabb jelzővel több könyvet el lehetne adni, így lett a könyvének a címe: The God Particle: If The Universe Is The Answer, What Is The Question? (Az isteni részecske: Ha az univerzum a válasz, akkor mi a kérdés?).

A The Missing Particle Informatikai Kft-ben programozással foglalkozunk, elég menő projekteken, ráadásul a lelkes IT őrültekből nem elég egyet találni!

CERN-nek bő 50 évébe telt megtalálnia a Higgs-bozont, mi szeretnénk gyorsabban célba érni, tehát ha jó vagy JAVA-ban, vagy ismersz valakit, akiben van fantázia, vedd fel a kapcsolatot velünk, vagy jelentkezz aktuális pozíciónkra!

(Peter Higgs elsírta magát, amikor bejelentették, hogy sikerült bizonyítani a feltevését - mi is hasonlóan boldogok vagyunk, amikor találunk valakit).